Ezt most kaptam levélben, ezért nem tudom honnan származik. Előre is elnézést a jogtulajdonostól.

Járok én is a nejemmel szűlés előtti előadásokra. Most hallottam, hogy az oxyotcin mi mindenért felel. Hát olvassátok ti is...

Kétféle oxytocin létezik, nevükben ugyanazok, mégis sok mindenben különbözőek. Az egyik az anyai test által termelt (másnéven endogén), a másik pedig a gyógyszerként adott (azaz exogén) oxytocin.

Az oxytocin (görög eredetű szó, jelentése gyors szülés) az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében tárolódó, a hipotalamuszból a véráramon keresztül érkező hormon.
" Három fő hatáspontja van: az egyik, hogy a méhizomzatot össszehúzódásra tudja kényszeríteni. A másik, hogy az emlőmirigyek simaizmait is összehúzódásra készteti, melynek értelemszerűen a szoptatásban van jelentős szerepe. Az oxytocin harmadik hatása az, hogy serkenti az endogén ópiátok termelődését a központi idegrendszerben. Ezek olyan ingerületátvivő anyagok az agyban, melyeknek a fájdalomérzet csökkentésében és az euforikus állapotok kialakításában játszanak szerepet, így tehát túlzás nélkül nevezhetnénk a szervezet saját "mámor-molekuláinak" is őket.
A várandósság alatt a méhizomzatban az oxytocin receptorok száma folyamatosan nő, és a maximumot akkor éri el, amikor a magzat is érett arra, hogy megszülessék.
Ami érdekes, hogy a szülés alatt is fokozatosan nő az oxytocin mennyisége az anya szervezetében. Erre azért van szükség, mert maga a szülés folyamata nem ér véget a gyermek megszületésével, hanem azt még követi a méhlepény leválása és megszületése, valamint - ideális esetben - az elő szoptatás. Ráadásul a mellbimbó ingerlése már önmagában is fokozza az oxytocin termelődését. Ha tehát a baba azonnal mellre kerül a születése után, és szophat, akkor lényegesen több oxytocin termelődik, segítve a lepényleválást." (Varga K. - Suhai Hodász G. : Szülés és születés)
Az anyai oxytocin további fontos szerepe, hogy felkészíti a magzati agyat a szülésre, valamint az anyai kötődést is segíti. Szendi Gábor pszichológus, a Szex, szerelem, kötődés című munkájában így ír erről:
"Amikor oxytocin jut az agyba, ösztönös erős vonzalom alakul ki azzal a személlyel kapcsolatban, aki "kézre esik". Patkánykísérletekben, ha egy állatnak oxytocint adnak be, azonnal barátkozni kezd a legközelebb álló fajtárssal. Ezért követték a vadludak is anyjukként Konrad Lorenzet, és ezért kötődik oly szorosan minden kisbaba anyjához. Ezért oly fontos az újszülöttet azon melegében a mama hasára tenni, hogy kihasználjuk a természet kínálta lehetőséget a szoros kötelék kialakítására."
Mivel szoptatáskor a szervezet szintén oxytocint termel és a vegyület bejut az anyatejbe, így a csecsemő szervezetébe, a kötődés és annak idegrendszeri lenyomata tovább erősödik. A simogatás, a babusgatás, becézgetés szintén oxytocin-felszabadító hatású. Később már az anya hangja, látványa, illata, sőt, puszta képzete is ilyen hormonlökethez juttatja a babát.
Az exogén oxytocint általában intavénásan adják be. A szülészorvosok három esetben alkalmazzák: szülésindításnál, a méhösszehúzódások serkentésére és a szülés utáni ellátáskor. Egyáltalán nem veszélytelen gyógyszer, adagolása alapos mérlegelést és odafigyelést igényel. Azon túl, hogy a hatása gyakran kiszámíthatatlan (ezért csak alacsony dózissal szabad az adagolását elkezdeni), mind az anyára, mind a babára lehetnek káros mellékhatásai.

Lehet-e oxytocin nélkül szűlni?
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a szülés során szükség lehet erre a gyógyszerre. Például: farfekvéses babák hüvelyi úton való megszületésénél a kitolási szakban mindig adnak oxytocint, mert a baba testének és a fejének a megszületése között a köldökzsinór kompressziója miatt nem telhet el több mint öt perc.
Nagyon elhúzódó vajúdás esetén szintén lehet létjogosultsága, de sajnos nem ritkán alkalmazzák a szülés gyorsítására olyan esetekben is, amikor ezt sem az anya, sem a baba állapota nem teszi indokolttá.

Az intravénásan adott oxytocin gyakran valóban olyan fájásokat generál, ami az anyát szinte leteríti. Nincs ideje a szervezetnek és a pszichének felkészülni a hatására, és ezért érthető módon a szülő nő azt érezheti, hogy ő ezt nem bírja végig csinálni. További hátránya, hogy az anya mozgásszabadságát jelentősen korlátozza, mert a karjába csatlakozó infúziós tű és cső miatt már nem tudja olyan szabadon változtatni a pozícióját, már csak azért sem, mert az oxytocin adása gyakoribb szívhanghallgatást is indikál, ezért az anyákat rendszerint a CTG-géphez is kötik. De talán még ennél is nagyobb hátránya az, hogy a kívülről bevitt oxytocin meggátolja az anyai szervezet oxytocin termelését, így mindazok az előnyök, amelyeket a saját hormontermelés jelent, elvesznek.


Ha figyelembe vesszük, hogy milyen jelentős hatása van a simogatásnak, gyengédségnek az oxytocin termelődésére, ha tudjuk azt, hogy szeretkezés során is hihetetlen mennyiségű oxytocin szabadul fel(love-hormonnak is nevezik), akkor érdemes lenne sokkal nagyobb hangsúlyt helyezni arra, hogy a szülő nő és párja közötti kialakulhasson, majd pedig ne sérüljön az intimitás.
Szüléskíséréseim során többször volt módom megtapasztalni, milyen gyönyörűen működhet ez. Ha egy pár biztonságban érzi magát, ha tisztelik az intimitásukat, akkor meg tudják engedni maguknak azt, hogy a vajúdás során összebújjanak, átöleljék vagy megcsókolják egymást.
Amikor semmilyen komoly orvosi indikáció nem teszi szükségessé a mesterséges oxytocin alkalmazását, mennyire más lenne ilyen módon serkenteni e hormon működését...
A válaszom a leveledben feltett kérdésre tehát az, hogy oxytocin nélkül nem lehet szülni, de mind a hatásában, mind az élmény szempontjából jelentős különbség van aszerint, hogy egy nő a saját hormonjaival vagy mesterségesen adott oxytocinnal szül.