valószínűleg egyéniségfüggő h ki milyen a munkáját illetően, de mondjuk egy csecsemőgondozásánl pont nem mindegy,h szívesen csinálja-e vagy sem.

Válasz

Szerintem ez a csecsőmös-hozzáállás a nővérektől nem egyedi, és engem is megdöbbent, hogy egyáltalán nem egy olyan szakma, amit úgy képzel el az ember, mint egy gyári futószalag-munkát. Természetesen van kivétel, nem is egy, de ezt a hozzáállást sajnos én is tapasztaltam... gondolom nem is egyedül! :(

Előzmény

Válasz

Jó téma ez is. Én mindkétszer babás szobába voltam. Persze két külön kórházba.Első körben nagyon ragaszkodtam, de mivel császáros lettem, az első éjszaka nem hozták ki a fiam, csak nappal volt velem. Jó volt, mert igen nehezen tudtam mozogni.De onnan kezdve velem volt végig. Ezen tapasztalatból kiindulva a másodiknak is úgy mentem neki, hogy az első éjszakát szeretném pihenéssel tölteni.Nem jött össze, mert ebben a kórházban viszont annyira baba barátok voltak, hogy 3 óra után szinte kidobták hozzám a gyereket, és már el se vitték, pedig akarták, de mivel épp vécén voltam mikor vitték volna, arra hivatkozva, hogy nem akarnak megijeszteni, kint hagyták.Kicsit nem esett jól, bár nagyon örültem, hogy mellettem van a lányom.És mivel egész ott tartózkodásunk alatt a csecsemő osztály dolgozói olyan undorral végezték munkájukat, hogy komolyan lehűtöttem volna mindegyiket, nagyon örültem neki, hogy mégis így alakult. Inkább mellettem legyen mint egy életunt, baba utáló nővérek közt.Bár, ha így érzik, nem értem miért mentek csecsemőgondozónak.Szóval bármennyire is fáradt voltam, és nehezen mozgó voltam a friss seb miatt, örülök, hogy így alakul.

Válasz

Így van! Erőltetni úgysem lehet semmit, győzködni sem másokat a saját igazunkról, mert a tűrőképesség is egyéni adottság. El tudom ezért képzelni, hogy van olyan, akinek a további szüléstől elveszi a kedvét egy nagyon negatív élményekkel teli szülés, de megbánni azt a "kész" gyereket már az sem fogja!!!

Előzmény

Válasz

Olyan borzalmas olvasni^^Azt mondják,hogy ránézel a kis csöppödre és minden fájdalmad ,,elszáll"és ha valaki megkérdi megérte? Meg bizony!:)
A sebek miatt lehet szoptatás közben is sziszegni.De Anitának igaza van,hogy be kell tudni tartani a mértéket....:$

Válasz

hát ezzel én erősen egyetértek, Éva.

Válasz

Szerintem egyáltalán nincs olyan szülés után, friss sebekkel és mindenféle adrenalinnal és újdonsággal telítve,hogy "apránként" kipihened magad... :)

Válasz

Az elsőnél még úgy éreztem szükségem van 3 nap regenerációra a császár miatt, addig csak akkor szoptattam, ha hozták a babát - mostohául hangozhat, de nagyon rosszul éreztem magam. Aztán mikor úgy éreztem el tudom látni már egyedül, szépen magam mellé vettem, és többször nem is "adtam ki a kezemből". A másodiknál sokkal gyorsabban össze tudtam magam szedni, így első naptól mellettem volt a kicsi, és nagyon élveztem, hogy gyakorlott anyuka vagyok, nem kell mindenért hívnom valakit, hogy segítsen, vagy adjon ötletet. A harmadiknál meg szinte pihenni mentem be a kórházba! A kicsi végig velem volt, de ha rossz volt az éjszakánk, és már 2. napja nem tudtam rendesen aludni, szépen rábíztam a csecsemősökre, hogy aludhassak egy kicsit. Ha valaki megtalálja a helyes mértéket a segítségek igénybevevésében, nem is megy rá, és egy csomót tanulhat is. :)

Válasz

én az elsőt nem babásban töltöttem. a következőt biztos babásban fogom, mert az elősegíti azt is,h minél többet szoptathassam majd.

Válasz

Khm.......valóban nehéz.Mindenesetre NEKEM a babás tetszik jobban.Hiszen erre vártál/vártatok 9 hónapig!És most ,,leadni" idegeneknek??:S

Egyetértek a pihenős dologhoz,de megoldható ha ő alszik akkor te is:)Apránként de ki tudod magad pihenni.Az idegesítő dolgokat pedig ki kell zárni;)

(Ui: Ne engedd be az anyóst :D) Pl;)

Válasz