Azt hiszed, kínos egy pálcikára pisilni, amikor szeretnéd tudni, hogy terhes vagy-e? Vagy kellemetlennek találod a vérvételt? Ez még mind semmi ahhoz képest, amit a múltban kellett elviselni a nőknek, ha meg akarták tudni, hogy jön-e a baba! Olvass tovább, bemutatjuk a múlt legelképesztőbb terhességi tesztjeit!

 

 

Terhességi teszt az ókori Egyiptomban

A vizelettesztek alkalmazása nagyon régre nyúlik vissza: már az i.e. 14. században, úgy 3350 évvel ezelőtt az egyiptomiaknak is volt saját technikájuk. Ehnaton fáraó uralkodása alatt, aki a hírhedt Nefertiti férje volt, az egyiptomiak búza és árpa magokra fröcskölték a nő vizeletét, és ha kihajtottak, akkor a nőt várandósnak ítélték. Ha a búza hajtott ki, akkor lányt jósoltak, ha az árpa, akkor fiút.

Bármily meglepő, de emögött a módszer mögött is van tudományos magyarázat: hormonok, amiket a női szervezet termel terhesség alatt, tényleg segítik a magok kikelését, de a születendő gyermek neme nincs semmilyen hatással a búzára vagy az árpára.

A „szélcsatorna" módszer

Hippokratész (i.e. 460- i.e. 370) , a „modern" orvoslás atyja szerint, ha egy hagymát felhelyeznek egy nő vaginájába, és másnap reggelre a nő szája hagymától illatozik, akkor nem terhes.

Úgy gondolta ugyanis, hogy természetese állapotában a nő méhe nyitott, így a szájtól az alsó fertályig gyakorlatilag egy szélcsatorna az emberi szervezet - azonban ha egy baba növekszik a nő méhében, akkor elzárja az utat, így nem lehetséges, hogy a hagymaszag eljusson a szájig.

Ugye nem kell megmagyaráznunk, hogy hány ponton tévedett a női test anatómiáját illetően?

A terhességi bizottság

Volt olyan idő, amikor a „gyanús" hölgy vizeletét nem orvosok, és nem is modern terhességi tesztek, hanem úgynevezett próféták, vagy látnokok vizsgálták. A 16. században az európai nők megjelentek ezek előtt a „szakértők" előtt, akik mélyen belekukucskáltak a „sárga folyóba". A vizelet tónusa, színárnyalata és szaga alapján azt állították, hogy meg tudják mondani, hogy alakul-e a baba. A még fejlettebb próféták ezt a gyakorlati eljárást azzal egészítették ki, hogy a vizeletet borral keverték össze.

Bármennyire is meglepő, de ennek legalább van némi tudományos alapja: az alkohol reakcióba lép bizonyos fehérjékkel, amelyek terhesség alatt is termelődnek, tehát a vizelet állaga megváltozik a borban.

Ezt a technikát már az ősi Babilóniában is alkalmazták, és előtérbe került a bizánci orvoslásban is, része volt a haladásnak a Kelet-Római Birodalomban is az 5. századtól a 15. század közepéig.

Terhességi teszt állatkísérletekkel

A HCG hormont először az 1920-as években azonosították a tudósok, de a modern eszköz, amire manapság csak rápisilünk, és csíkokkal mutatja, hogy van-e baba vagy nincs, nem volt még elérhető. Ennek lehet, hogy az állatvilág egyes képviselői annyira nem örültek, ugyanis a nő vizeletét egy, még nem ivarérett nőstény egérbe fecskendezték. Ha jelen volt a HCG hormon, az egérke elkezdett tüzelni, szexuálisan aktívvá vált, és kész volt a párosodásra, akkor a nőt várandósnak lehetett nyilvánítani.

Később ezt a technikát, ami 98 százakig pontos volt, és amit „A-Z tesznek" is nevezünk a két vezető kutató neve után (Aschheim és Zondek) nyulakon is alkalmazták.

A radioaktivitás alkalmazása a tesztelésben és a modern módszer feltalálása

1976-ban a Warner-Chilcott nevű gyógyszergyártó cég kifejlesztett egy 10 dolláros, két óra alatt eredményt hozó tesztet, amit a hölgyek az otthonuk melegében végezhettek el, egerek és nyulak nélkül. Ez a 97 százalékig pontos teszt nagy fejlődést jelentett az 1970-es évek elejéhez képest, amikor még radioaktív anyagokat is felhasználtak a HCG hormon észleléséhez.

Egy szó, mint száz, a tudomány sokat fejlődött Nefretiti ideje óta, de egy dolog változatlan maradt: a mai napig a női vizeletből lehet leggyorsabban és legegyszerűbben megállapítani, hogy várható-e a kis csöppség!

 

Forrás:http://www.egeszsegmagazin.com