A terhesség nem egyszerű állapot, a testi változásokon kívül a lélekre is fokozottan ügyelni kell!

Terhesség alatt egy nőnek ezerfelé kell szakadnia: kilókat szed fel, vizesedik a lába, fáj a háta, hányingere van reggel, furcsa ételeket kíván, és a terhességi hormonok miatt még a hangulatingadozásokkal is meg kell küzdenie. Hogyan tudja ebben az állapotban legjobban támogatni a férj a feleségét? Tapasztalt anyukák beszéltek arról őszintén, mit szerettek volna hallani a férjüktől a terhesség alatt.

1. „Menni fog!”

„Mert olyan sokszor éreztem azt, hogy nekem ez nem fog menni. Szerintem a férfiak nem is sejtik, mennyire fogalmunk sincs róla, mit csinálunk – főleg az első terhesség alatt. Emlékszem, amikor az első fiunkkal voltam terhes, mindennap halálra voltam rémülve, hogy valami baj történhet. A férjem csodálatosan viselte ezt az időszakot, de biztos, hogy sokat segített volna az önbizalmamnak, ha elmondja, mennyire bízik bennem, hogy mindent jól csinálok.” – Aubrey

2. „Azonnal hozom az ételt!”

„Ha egy terhes nő azt mondja, hogy éhes, akkor úgy érti, hogy azonnal. Amikor rám jött az ehetnék, 5-10 percen belül ennem kellett, és ezt a férjem is jól tudta. Néha előfordult, ha útközben lettem éhes, hogy túl sokáig keresgélte a helyet, ahol enni tudtunk volna, amitől én mindig olyan tehetetlennek éreztem magam. Az étel a második oxigén egy terhes nőnek, úgyhogy ha megéhezik, ne nagyon húzd az időt, ha jót akarsz!” – Theresa

3. „Nem iszom ma este.”

„A terhes nő nem ihat alkoholt, ezért mindig magányos voltam, ha társaságba mentünk. A férjem sem itta magát részegre, de mindig csatlakozott az iváshoz, én meg ott ültem a pohár vizemmel. Nem nagy ügy, csak apróság, amivel támogatni tudod a terhes feleségedet. Olyan együtt-vagyunk-ebben-a-dologban érzés, ha a férj sem iszik ilyenkor.” – Tia

4. „Izgatott vagyok!”

„A férjemről mindent el lehetett mondani a terhességem alatt, csak azt nem, hogy izgatottnak tűnt. Rémült, ideges, bizonytalan – nagyjából minden jelző ráillett, ami a szorongással függ össze. Megértem, hogy miért félt annyira, de olyan jó lett volna, ha néha csak annyit mond magától, hogy ő is izgul, és örül a babának.” – Rebecca

5. „Sajnálom.”

Néha legszívesebben megfojtottam volna a férjemet, amiért teherbe ejtett. Viccelek persze. De azért vajúdás közben olyan elképzelhetetlen fájdalmaim voltak, hogy ránéztem a férjemre, és csak az jutott eszembe, hogy »Te tetted ezt velem!«Valószínűleg két sikítás közben ki is mondtam hangosan, amire csak annyit válaszolt, hogy »Sajnálom!« Nem túl nagy kérés, igazán. Miközben mi épp kipréseljük magunkból a gyereket, térden állva könyöröghetnének megbocsátásért a férjeink. Biztos csökkentené a feszültséget a szülőszobán.” – Erin

Forrás:https://www.nlcafe.hu