Egyre több olyan fiatal hölggyel találkozhatunk, akik, bár szeretnének babát, mégis a későbbi életkorra halasztják a gyermekvállalást. A jelenség nem egyedi, sokkal inkább egyfajta trendről beszélhetünk, amely a nyugati országokban már jó ideje megfigyelhető: mivel pár éve a hazai adatok is alátámasztják, hogy valóban egyre gyakoribb jelenségről van szó, érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen problémák merülhetnek fel a harmincöt év felett vállalt terhesség esetén. Rovatunk nőgyógyász szakértője senkit nem tanácsol el a babavárástól, nagyon fontos azonban, hogy a leendő anyukák valóban tisztában legyenek az esetlegesen felmerülő veszélyekkel.

Befolyásolhatja-e korábbi életmódunk a születendő baba egészségét?

"Bár tisztában vagyok vele, hogy ma már hazánkban is elérhetőek azok a modern magzati szűrővizsgálatok, amelyekkel szerencsés esetben időben felismerhetőek a születendő baba egészségét fenyegető veszélyek, mégis aggódnék a leendő gyermekem egészsége miatt" - mondja Virág (35), aki ugyan a közeljövőben továbbra sem tervezi, hogy gyermeket vállaljon, mégis felmerült benne, hogy kisbabája esetleg betegen jönne a világra. Mint mondja, ennek főleg eddigi életmódja az oka: "Ennyi idősen már annyi mindennel romboltam a génjeim, helytelen táplálkozással, alkohollal, cigarettával, gyógyszerekkel és a sok stresszel, nem számítva a városi "jó" levegőt, hogy van bennem némi félelem ezzel kapcsolatban." Virág ugyan rendszeresen edz - heti kétszer minimum - mégis úgy érzi, hogy eddigi életmódja rossz esetben negatívan érinthetné utódja egészségét.

„Az életmódbeli tényezők valóban nagyon fontosak a magzat egészsége szempontjából, és ez az állítás még inkább igaznak tekinthető akkor, ha egy hölgy idősebb korban dönt a gyermekvállalás mellett. Az életmód természetesen csak az egyik – bár nagyon fontos – tényező, emellett azonban számos olyan kromoszóma-rendellenességgel is számolnunk kell, amelyeknél az idősebb életkor már önmagában is fokozott kockázati tényezőt jelent. A némileg megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények miatt ma már egyre többen választják a későbbi terhességet: elég, ha arra gondolunk, hogy egy átlagos fiatal párnak mennyi nehézséget kell leküzdenie, amire sikerül előteremteniük a gyermekneveléshez szükséges egzisztenciát. A megfelelő magzati szűrővizsgálatok elvégzése újabban ezért is kap kiemelt szerepet: a harmincöt-negyven közötti nők, bár sokszor érettebbek lelkileg és az anyagi hátterük is jóval biztosabb, már a veszélyeztetett terhességi kategóriába tartoznak” - mondta Dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum szakmai vezetője.

Legyünk tisztában a veszélyekkel és a lehetséges problémákkal!

Ha Ön már elmúlt 35 éves, de később még babát szeretne, akkor a teherbeesést megelőzően feltétlenül érdemes megfontolnia az alábbiakat. A 35 vagy a 40 év felett vállalt terhességek némileg ugyan kockázatosabbak, mintha fiatalabb korban vállalunk gyermeket, a megfelelő szűrővizsgálatokkal és a minden részletre kiterjedő előzetes családtervezéssel azonban jó eséllyel ugyanúgy egészséges gyermeknek adhatunk életet. Biológiai óránk „ketyegése” az élet természetes velejárója, így valójában semmi „mágikus” nincs abban, hogy elmúltunk harmincöt évesek: egyszerűen maga az idősebb életkor az, ami miatt már valamivel körültekintőbben érdemes eljárnunk, ha babát szeretnénk. Milyen veszélyekkel és nehézségekkel kell számolnunk 35 vagy 40 év felett?

A sikeres teherbeesés hosszabb időt vehet igénybe: a születés pillanatát követően már minden nő rendelkezik az összes petesejttel, amelyek élete folyamán – egy-egy menstruáció alkalmával – ha elmarad a megtermékenyítés, egyenként ürülnek a szervezetéből. Ahogy elérjük a harminc éves kort, petesejtjeink minősége némileg romlani kezd, ezen kívül előfordulhat, hogy fokozatosan egyre kevesebb petesejt érik meg, annak ellenére, hogy menstruációs ciklusaink továbbra is szabályosak maradnak. Azt jelenti-e mindez, hogy többet már nem eshetünk teherbe? Természetesen nem, hiszen ezek a petesejtek is teljesen alkalmasak a megtermékenyítésre, mindössze arról van szó, hogy a sikeres teherbeesés valamivel hosszabb időt vehet igénybe, mint fiatalabb éveinkben. Szakorvosi segítségre abban az esetben van szükségünk, ha a rendszeres nemi élet ellenére hat hónapnál hosszabb idő alatt sem sikerül teherbe esnünk: ha ez a helyzet, előfordulhat hogy kivizsgálás után nőgyógyászati beavatkozásra, vagy mesterséges megtermékenyítésre lesz szükségünk a sikeres fogamzáshoz.

Nagyobb eséllyel számíthatunk ikerterhességre: A sikeres megtermékenyítés esélyét segítő (asszisztált reprodukciós) eljárásoknak „köszönhetően” nagyobb eséllyel születhetnek ikreink (ezek közé tartozik például a mesterséges megtermékenyítés – közismert nevén a „lombikbébi-program”, rövidítve IVF). Ennek oka egyrészt, hogy a megtermékenyítés esélyét fokozó módszerek a legtöbb esetben a peteérést serkentik, másrészt az IVF után az eredményesség növelése céljából gyakran 2-3 embriót is beültetnek a méh üregébe.

Nagyobb eséllyel fejlődhet ki náluk terhességi cukorbetegség: a terhességi cukorbetegség – orvosi nevén a gesztációs diabétesz – kizárólag a terhesség kilenc hónapja alatt fennálló kórós anyagcsere-állapot. Ennek során – a terhességi hormonok hatására – csökken a sejtek inzulin iránti érzékenysége, így átmenetileg megemelkedik a vércukorszint, maguk a sejtek mégis szőlőcukorhiányban szenvednek. A megemelkedett vércukorszint a szülés után általában magától rendeződik, így nincs szükség további kezelésre, de ismert az is, hogy a terhességi cukorbetegségben szenvedő nők életük hátralévő részében nagyobb eséllyel betegszenek meg a felnőttkori, 2-es típusú cukorbetegségben. A terhességi cukorbetegség kialakulásának esélye szintén nő a korral, így ha később vállalunk babát, a vércukorszint pontos szabályzására is szükség lehet. Ezt elérhetjük például a megfelelő étrenddel, továbbá a megfelelő tornagyakorlatok elvégzésével és más életmódbeli változtatásokkal. Előfordulhat, hogy a vércukorszint megfelelő szinten történő tartásához  gyógyszeres kezelésre is szükség van.

Idősebb korban nő az esélye, hogy császármetszésre lesz szükség: 35 év felett egyre több terhességgel kapcsolatos komplikáció – például magasvérnyomás, terhességi cukorbetegség vagy mélyenfekvő méhlepény – lehet jelen, amelyek szükségessé tehetik a kisbaba császármetszéssel történő kiemelését. A szülést nehezítő körülmények általában azoknál a 35 év feletti kismamáknál fordulnak elő gyakrabban, akiknek ez az első terhességük. Szintén császármetszésre lehet szükség abban az esetben, ha kettes, hármas- vagy négyesikreket várunk (ötös-, hatos-, hetes- vagy nyolcasikrek már igen ritkán fordulnak elő, mindazonáltal még az utóbbira is volt példa a közelmúltban).

Megnő a különféle kromoszóma-rendellenességek kockázata: az idősebb anyák gyermekeinél nagyobb eséllyel fordulhatnak elő a kromoszómákat érintő rendellenességek. (Ezek fiatalabb korban is érinthetik a magzatot, de csak kisebb eséllyel: az enyhébb és a súlyosabb magzati rendellenességek általános előfordulási aránya egyaránt 3-3%, tehát összesen körülbelül 6% - ez az az arány, amellyel a terhesség során minden anyának számolnia kell). A magzat egészségét fenyegető kromoszóma-rendellenességek közül talán a Down-kór a legismertebb (a betegséget a 21-es kromoszóma triszómiája okozza, vagyis a normális kettő helyett három kromoszóma található a testi sejtekben), sajnos azonban nemcsak a Down-kór, hanem a 18-as és 13-as kromoszómák triszómiái, vagyis az Edwards- és a Patau-kór is nagyobb eséllyel fordulhatnak elő a kor előrehaladtával. Az ivari kromoszómák számbeli eltéréseivel szintén számolni kell: ezek szerencsére kevésbé járnak súlyos következményekkel, mint a testi kromoszómák eltérései, gyakori azonban, hogy meddőséget okoznak (ide tartozik az Ullrich-Turner-szindróma, a Klinefelter-szindróma, a tripla-X-szindróma és a dupla-Y-szindróma).

Fokozódik a vetélés esélye: a vetélés kockázatára sajnos szintén nagyobb eséllyel számíthatunk, ha az idősebb korosztályba tartozunk. Ennek oka az esetek döntő többségében ugyancsak a kromoszóma-rendellenességek gyakoribbá válásában keresendő.

Mikor beszélünk veszélyeztetett terhességről?

Veszélyeztetett terhességről beszélünk azokban az esetekben, amikor a várandós asszony vagy a magzat élete valamilyen, a terhesség ideje alatt fellépő szövődmény miatt veszélybe kerül, tehát az átlagosnál több figyelemre, esetleg állandó orvosi felügyeletre van szükség. Az életkor alapján a veszélyeztetett terhességek két csoportját lehet megkülönböztetni: az egyik a serdülőkori - sokszor nem kívánt - terhesség, a másik pedig a negyven év felett vállalt terhességeké.

A két csoport sok mindenben különbözik, elsőként például a lelki tényezők tekintetében. A tizennyolc évesnél fiatalabb lányok szervezete az esetek többségében már elég érett arra, hogy súlyosabb komplikációk nélkül hordjanak ki egy magzatot, pszichésen azonban gyakran nem elég felkészültek erre. A 35-40 éves korosztálynál épp fordított a helyzet: a terhesség itt a legtöbb esetben tudatos, jól átgondolt döntés eredménye, ahol a szülőknek többnyire már nem kell egzisztenciális, anyagi és másféle életproblémákkal szembenézniük. A harmincöt-negyven körüli nők szervezete azonban – a természetes öregedési folyamatok miatt – sokszor már nehezebben viseli a terhesség során végbemenő élettani változásokat, nem beszélve arról, hogy az életkorral a természetes úton történő teherbeesés valószínűsége is erősen csökken.

Egészséges döntések: hogyan óvhatjuk meg magzatunkat?

Mielőtt a baba mellett döntünk, keressük fel nőgyógyászunkat: ha az imént ismertetett nehézségek és az esetlegesen felmerülő veszélyek ismeretében elszántuk magunkat a terhességre, keressük fel nőgyógyászunkat vagy látogassunk el egy családtervezéssel foglalkozó szakemberhez. Erre azért van szükség, hogy kiderüljön, szervezetünk valóban felkészült-e a magzat „fogadására”: a vizsgálat során felmérik általános egészségi állapotunkat és átbeszélik velünk azokat az életmódbeli tényezőket, amelyeken érdemes lenne változtatnunk a sikeres teherbeesés érdekében. A konzultáció nagyszerű alkalmat jelent arra, hogy a minket leginkább aggasztó kérdéseket egy szakemberrel is megvitathassuk.

A terhesség alatt is rendszeresen vegyünk részt a szükséges vizsgálatokon: a legtöbb vizsgálatra a terhesség első harmadában van szükség, de az orvosi ellenőrzések a második és a harmadik trimeszterben is ugyanígy javasoltak. A terhesség második harmada tekinthető a „legnyugodtabb” időszaknak, hiszen a kismama ilyenkor már túl van azokon a vizsgálatokon, amelyek jó eséllyel kizárják a magzatot érintő komolyabb rendellenességeket. A szülés előtti hónapokban aztán némileg ismét felgyorsulnak az események, hiszen a harmincadik hetet követően ismét sűrűbbé válnak a vizsgálatok.

Táplálkozzunk minél egészségesebben! A terhesség ideje alatt több folsavra, kálciumra, vasra, fehérjére és más, a magzat fejlődése és a saját egészségünk szempontjából nélkülözhetetlen tápanyagra van szükségünk. Ha már korábban is helyesen táplálkoztunk, akkor csak néhány apróbb étrendbeli változtatást érdemes beiktatnunk, például a magzatvédő vitaminok szedését. A folsav szedését például már néhány hónappal a teherbeesés tervezett időpontja előtt érdemes elkezdenünk.

Figyeljünk a súlyunkra! Egy kis súlygyarapodás jó hatással lehet a magzatra, még akkor is, ha aktuális testsúlyunk egyébként teljesen megfelelő. Mindez különösen igaz abban az esetben, ha alultápláltak vagyunk. Más a helyzet, amennyiben túlsúlyosak, netán kórosan kövérek vagyunk a terhességet megelőző időszakban: ebben az esetben érdemes legalább részben leadni a felesleges kilókat.

Mozogjunk eleget! Hacsak nem javasolják nekünk külön, hogy maradjunk ágyban, érdemes a terhesség ideje alatt is minél többet mozognunk. Természetesen nem a túlságosan megerőltető, túlfeszített edzésre kell gondolni, hanem például olyan tornagyakorlatok elvégzésére, amelyek épp a megfelelő mértékben mozgatják át izmainkat. Ettől nemcsak hogy jobban érezzük majd magunkat, de javuló állóképességünknek köszönhetően a szülés megpróbáltatásait is könnyebben leküzdhetjük. A napi edzésterv vagy a tornagyakorlatok összeállításánál szintén kérjük nőgyógyászunk, a családtervezéssel foglalkozó szakember, illetve védőnő segítségét. Ez különösen abban az esetben fontos, ha valamilyen egészségügyi probléma is fennáll, illetve ha korábban már előfordult nálunk koraszülés.

Kerüljük az alkoholt, a dohányzást és a kábítószerek használatát! Fejlődő magzatunk egészségére a túlzott alkoholfogyasztás káros hatással lehet, ezért a terhesség alatt általában nem ajánlott alkoholos italokat fogyasztanunk. A dohányzás egészségre káros hatásai mindenki számára jól ismertek, ennek ellenére sokan a terhesség alatt is dohányoznak, vagy passzívan kénytelenek elszenvedni a mások által kifújt cigarettafüst ártalmas hatásait. Ha korábban dohányoztunk, itt az alkalom, hogy örökre letegyük a cigarettát, de még ha ez nem is sikerülne, terhesen akkor se gyújtsunk rá! (Dohányosként akkor is tartózkodjunk káros szenvedélyünktől, ha környezetünkben terhes kismamák tartózkodnak.)

A kábítószer-használat ugyancsak kerülendő, hiszen a szervezetünkbe jutó anyagok a méhlepényen átjutva a magzat vérébe kerülnek: elég, ha annak a magyar vonatkozású kutatásnak  az eredményeire gondolunk, amelyből kiderült, hogy az agyunkban természetes módon is termelődő, a marihuána hatóanyagához nagyon hasonló molekuláknak alapvető szerepük van a magzati agy fejlődésében. Ezek alapján (is) egyértelmű, hogy terhesen semmiképp sem ajánlott marihuánát fogyasztani, mivel ez károsan befolyásolhatja az idegsejtek normális működéséhez szükséges sejtkapcsolatok létrejöttét. A további kábítószerfélék fogyasztása szintén nem ajánlott a terhesség időszakában, sőt a patikákban vény nélkül kapható gyógyszerekkel is érdemes óvatosnak lennünk.

Tájékozódjunk azokról a modern szűrési lehetőségekről, amelyekkel jó eséllyel megelőzhetőek a magzati rendellenességek! Ma már számos olyan szűrővizsgálati módszer áll a szakemberek rendelkezésére, amelyekkel időben észrevehetőek a magzati egészséget veszélyeztető súlyos vagy kevésbé súlyos rendellenességek. A Down-kór szűrésére például ma már az úgynevezett kombinált teszt alkalmazása a leginkább javasolt, amely az ultrahang- és a vérvizsgálat azonos időpontban történő elvégzését jelenti a tizenkettedik-tizennegyedik héten. A vizsgálattal a Down-kóros magzatok körülbelül 95-97 százaléka szűrhető ki. A vérvizsgálat során két magzati biokémiai jelzőanyag koncentrációját mérik az anyai vérben: ha a teszt negatív, akkor tizenöt-tizennyolc hetesen egy AFP (alfa-fetoprotein) mérést, tizennyolc-húsz hetesen pedig a genetikai ultrahangvizsgálatot is elvégeznek. Ha a kombinált teszt köztes kockázati értéket ad (1:150 - 1:1000), elvégezhető a négyes teszt is a tizennegyedik hét után.

Amennyiben betartjuk a fentieket, 35 év felett sem kell aggódnunk amiatt, hogy magzatunknál egészségügyi problémák lépjenek fel, és minden esélyünk megvan arra, hogy a baba egészségesen jöjjön a világra. Mindamellett már fiatalabb korban is érdemes vele tisztában lennünk, hogy már a fogamzás előtt sem mindegy, hogy milyen életmódot választunk: káros szenvedélyeinknek sajnos meglehetnek a maguk hosszú távú hatásai, amely leendő magzatunkat is hátrányosan érintheti. Bár sok olyan tényező is van, amelyet a legjobb szándékunk ellenére sem tudunk kiküszöbölni, a megfelelő életmód megválasztásával mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy leendő magzatunk ép és egészséges legyen.

[origo] egészség

Istenhegyi Géndiagnosztikai,

Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum

www.gendiagnosztika.hu