A legtöbb huszonéves lány, aki a saját életét, karrierjét építgeti, nem gondol arra, hogy lehetséges: egy évtized múlva ő lesz az egyike annak az öt vele egykorú nőnek, akik közül egy biztosan meddőségi problémákkal fog küzdeni. Addig – mint ahogy azt a legtöbbször teszik – fogamzásgátló tablettát szed, és a párkapcsolat illetve anyagi helyzet stabilizálódása után hagyja azt abba. Majd kezdődnek a próbálkozások… és ezzel együtt a bajok is, ha ő az a „kiválasztott”, aki beleesett abba a bizonyos 20%-ba.

A probléma már eleve ott jelentkezik, hogy az sem biztos, hogy van érett petesejt minden ciklusban, ami megtermékenyülhetne. A ciklus sok nőnél rendszertelen: van, hogy 22 napnál gyakrabban jelentkezik a vérzés, de van, hogy 35 vagy 40 napnál is ritkábban. Az is előfordulhat, hogy a menzesz első napját firtató nőgyógyászati kérdésre sem tudnak válaszolni, mert a ciklus során hosszú napokon át tart a vérezgetés, pecsételés.

Az idő pedig ketyeg, és a türelmetlen anyajelölt kétségbeesetten számolgatni kezd. Évente mindössze pár peteérés..? Ennek már fele sem tréfa, különösen 35 év fölött – és szinte kivétel nélkül ekkor gondolnak először arra, hogy itt az ideje gyermeket szülni. Ekkor már romlik a petesejtek minősége, a teherbeesési sikerráta az évek előrehaladtával rohamosan csökken!

Elképzelhető, hogy más olyan tünet is jelentkezik, amely korábban nem volt jellemző. A havivérzés rendszertelenségén túl, különös, az esztétikumot rontó tünetekről van szó, mint például fénylő, zsíros bőr és zsíros, esetleg csomókban hulló haj, fájdalmas aknék állvonalban, pattanásos hát és váll, de jelentkezhet intenzívebb szőrnövekedés is különféle testtájakon. Másoknál felgyorsul a súlyingadozás, rendkívül hízékonnyá válhatnak és a súlyfelesleg előszeretettel jelentkezik derékra koncentrálódó úszógumi formájában. Megint mások azt tapasztalhatják, hogy fáradékonyak, rendkívül lassú az anyagcseréjük, töredezik a körmük és örökké fáznak. Egyszóval: nem érzik jól magukat a bőrükben, és minden jel arra utal, hogy ennek a háttere hormonális.

Bár azt mondják, hogy egy év várakozás után kell orvoshoz fordulni, valójában 35 év fölött már 6 hónap után tanácsos ezt megtenni. Az út szinte mindig a nőgyógyászhoz vezet, akik saját belátásuk szerint próbálják kezelgetni az illetőt. Amelyik tájékozottabb meddőségi kérdésekben, az többnyire saját maga elindít bizonyos kivizsgálási protokollt. Amelyik nem, az vagy elkezd kísérletezni annak érdekében, hogy a gyermek mielőbb összejöjjön (többnyire gyógyszeres petefészek-stimulációba kezdenek), a tisztességesebb pedig inkább meddőségi központba küldi a hölgyet. Bár ne tenné…

A meddőségi központokba tódulnak a párok. Ma már 150 ezer (!) pár küzd a gyermektelenség átkával, és ezek nagy része itt köt(ött) ki. Ha valójában tudnának segíteni mindegyikükön, akkor a magyar népességfogyás ütemét jelentősen lassítani tudnánk, de erről nincsen szó. A legnagyobb intézet 30%-os sikerrátát hirdet, de ez az egész kezeléssorozatra vonatkozó, és nem egyetlen ciklusra vonatkozó ráta. Vagyis minden hozzájuk forduló pár nem egészen harmadának születik végül gyermeke. Kevés? Kevés.

Mi történik ezekben az intézetekben? Van egy bejáratott egyenprotokoll, amin átesik az összes pár a lehető legrövidebb idő alatt. Megcsinálnak egy pár tesztből álló vizsgálatsorozatot, és ez alapján tulajdonképpen az dől el, hogy inszeminációval kezdjenek-e, vagy rögtön lombikkal. Érdemi és célzott vizsgálódásról, ahol azt próbálnák meg kideríteni, hogy mi a késlekedő gyermekáldás pontos oka – akár a nőt, akár a férfit nézzük -, aligha van szó. De ha ezt az okot fel is fedezik – mert annyira nyilvánvaló -, a kínált megoldás lényegében ugyanaz: stimuláljuk a nőt, hogy sok érett petesejtje legyen, majd azokat hozzuk össze a férfi ivarsejtjeivel. Bizonyos helyeken előbb műtenek, hogy eltávolítsák azokat a zavaró elemeket a női ivarszervek környékéről, amelyek akadályozó tényezőként tűnnek fel – a gond csak az, hogy néha olyankor is műtenek, amikor nem feltétlenül indokolt.

Azt a nőt tehát, akinek nincs rendszeresen peteérése, zavaró kozmetikai tünetekről és lassú anyagcseréről panaszkodik, többnyire nem is diagnosztizálják. Kiterjedt hormonális és anyagcsere laborvizsgálatokat nem végeznek el – kiértékelni kellő endokrinológiai ismeret híján egyébként sem tudnák. Viszont ultrahanggal jó eséllyel fedezhetnek fel a petefészkeiben sok apró cisztát, és azokat laparoszkópos úton igyekeznek kiégetni  (pedig azok előbb-utóbb úgyis visszajönnek). Majd következik a hormonos stimuláció, és könnyen a lombik lehet a végállomás. Pontosan aszerint a protokoll szerint, ahogyan segíteni kívánnak azokon, akiknek történetesen semmi ilyesmi tünetük nincsen, vagy teljesen más tüneteik vannak…

Ezek után ne csodálkozzunk a 30%-os „sikerrátán”. Hiszen ez esetben hormonális problémával küzdő anyajelöltbe rakják vissza a megtermékenyített petesejtet, akinek a szervezete „nincsen jól”. Ezért a test köszöni szépen, de nem kér az anyaságból. Nem áll készen rá. Ha be is ágyazódik a petesejt, igen gyakori a terhesség korai megszakadása.

Pedig van egy másik út is, amelynek könnyen happy end lehet a vége. Lehet, hogy nem olyan gyorsan köszönt ez be, mint egy „babagyárban”, de a test és a lélek hosszú távon is meghálálja a gondos törődést. A megszületendő gyermek optimális, jól karbantartott környezetből táplálkozik, és a saját anyagcseréje is egészséges lesz.

Az alapgondolat egyszerű: ne megtermékenyített petesejtet rakjunk össze egy rosszul működő szervezetbe, hanem magát a szervezetet tegyük termékennyé. Méghozzá úgy, hogy azt meggyógyítjuk, de legalábbis tünetmentessé tesszük – mindezt tudatos és következetes munkával. Hormonális problémák esetén nem nőgyógyászhoz, hanem erre specializálódott belgyógyászhoz kell első körben fordulni, aki kellő rutinnal és szaktudással, bizonyos laborvizsgálatok és klinikai tünetek eredményéből meg tudja állapítani a probléma pontos okát. Ezáltal a szükséges gyógyszereket beállítja, valamint javaslatot tesz a megfelelő életmód bevezetésére. A gyógyszer a terápiának ugyan esszenciális része lehet, de mégsem ez dönti el a sikert – annál inkább az életmódváltás. Ez utóbbinak három pillére van: a megfelelő étrend, a mozgásprogram valamint a stresszkezelés. Valójában nem is olyan könnyű mindezt megvalósítani, mert csak akkor lehet sikeres a stratégia, ha egyénre van szabva. Ehhez pedig szakemberek segítsége kell: a témában járatos dietetikusé, személyi edzőé és pszichológusé.

Ez az út egy sokkal lassabb megérkezést jelent az anyaságba, és nem egy esetben évekig is eltarthat. Hiszen ezáltal felkészítjük a testünket és lelkünket egyaránt egy új szerephez – de sokaknak előtte meg kell tanulniuk megélni a nőiségüket. Hiszen a hormonproblémák okozta tünetek éppen ezt csorbítják, de egy önbizalmát vesztett, tépázott lelkületű nő hogyan tud egészséges módon anyává válni?

Dia még nincsen harminc, de már belekóstolt abba, ami rá várhat. Kapott egy vissza nem térő lehetőséget a Mens Mentis Egészségcentrum jóvoltából, ezért a meddőségi intézet kapujából visszafordult, és egyelőre a másik utat választotta. Nem mellesleg PCOS-es és pajzsmirigy alulműködéses, tehát ő is azon nők egyike, akik a leggyakrabban előforduló hormonális problémákkal küzdenek.

A PCOS napjainkban a női eredetű meddőség vezető oka. Ha a huszonéves lányok felismernék az esetleges érintettségüket ebben, akkor időben tudnának ellene cselekedni – így nem kellene tartaniuk attól sem, hogy ők lesznek majd az ötből az egyik.